“Miért nem érhetőek el szabadon a köztulajdon részét képező, teljes mértékben közpénzen fejlesztetett szoftverek?”
Röviden a fenti kérdés az indíttatása eme vizsgálat megírásának, ami arra keres választ, hogy: valóban - miért nem? A közbeszerzett egyedi IT fejlesztésekben résztvevő szereplők miért nem viselkednek úgy, hogy a köztulajdon valóban a köz tulajdona, a közösség számára hozzáférhető jószág legyen.
Más közbeszerzéseknél ez a kérdés fel sem merül. Pl. egy teljes egészében közpénzből finanszírozott közúton természetes, hogy a közösség tagjai szabadon járhatnak. Akkor miért nem használhatom ugyanígy a közösség pénzéből fejlesztetett IT megoldásokat szabadon? Miért nem tölthetem le ezeket a szoftvereket, telepíthetem magamnak és használhatom őket? Miért nem indíthatok egy vállalkozást úgy, hogy ezeket a szoftvereket testreszabva, továbbfejlesztve, szolgáltatásként árulom ügyfeleimnek, míg a közutat használhatom, pl. teherautómmal üzleti célra?
A digitális kor számos előnnyel jár mindannyiunk számára, amelyeknek az egyik fő oka az, hogy a digitális javakról tökéletes másolat készíthető elenyészően alacsony költségekkel. Míg a fenti példában valóban, a közutat méterről méterre kell megépíteni hogy használhassuk azt, ám szoftvereknél a forráskód, vagy maga a szoftver könnyen sokszorosítható, hozzáférhető bárki számára. Ez teszi lehetővé, hogy egy megoldást emberek százai, ezrei, milliói használjanak, gyakorlatilag többletköltség felmerülése nélkül. Míg a pék által sütött kenyeret csak egy ember eheti meg, addig az egyszer megírt szoftvert bármennyien használhatják. Ez a hatás teszi a kifejezetten bonyolult IT megoldásokat is elérhetővé a mindennapi ember számára.
De a Kánaán helyett azt látjuk, hogy óriási közpénzek költődnek egyedi szoftver fejlesztésekre, ám ezeket mégsem lehet sem használni, sem letölteni. Különösen bosszantó ez, már csak azért is, mert a mi adónkból történik mindez.
Ezen okból elkezdtem vizsgálódni, hogy különböző közbeszerzési modellek milyen hatással lennének a társadalomra es azok szereplőire, ill. a beszerzési folyamatban közvetlenül résztvevőkre. A dokumentum jelenlegi, 0.2-es változata letölthető az alábbi formátumokban:
További idézetek a dokumentumból:
Rövid áttekintés & konklúzió
Az egyes modellek hatása a vizsgált szereplőkre, áttekintő jelleggel:
|
társadalom
|
állampolgár
|
megrendelő
|
IT szektor
|
beszállító
|
| teljesen zárt |
nem kedvez
|
nem kedvez
|
kedvez
|
nem kedvez
|
kedvez, monopol helyzetbe kerül
|
| zárt |
nem kedvez
|
nem kedvez
|
kedvez
|
nem kedvez
|
kedvez, monopol helyzetbe kerül
|
| nyílt szabványú |
kedvez, az adatok hozzáférhetőek
|
kedvez, az adatok hozzáférhetőek
|
nem kedvez, az adatok hozzáférhetőek
|
kedvez, integrálható szolgáltatások
|
nem kedvez, verseny helyzetbe kényszerít
|
| nyílt forrású |
kedvez, az adatok és az eszközök is hozzáférhetőek
|
kedvez, az adatok és az eszközök is hozzáférhetőek
|
nem kedvez, együttműködésre kényszerít
|
kedvez, az adatok és az eszközök is hozzáférhetőek
|
nem kedvez, verseny helyzetbe kényszerít
|
A táblázatból látható, hogy a nyílt szabványú ill. nyílt forrású modellek a társadalom egészének, azon belül is az állampolgároknak ill. az IT szektor szereplőinek kedvez inkább, míg a zárt modellek a megrendelő és a beszállító között alakít ki egy érdek-egyezséget.
Eme vizsgálat konklúziója az, hogy társadalmilag a nyílt közbeszerzési modellek a jelenleg használt zárt modelleknél nagyobb közhaszonnal bírnak, növelik a közjó értékét, valamint növelik a gazdasági versenyt mind belföldön, mind serkentik a magyar IT szektor nemzetközi versenyképességét.
Példák a jelenlegi helyzetből
A teljesség igénye nélkül, a Magyarországon jelenleg létező IT állami beszerzési helyzet egy-két érdekessége kerül terítékre, amelyek olyan problémákra mutatnak rá, melyeket alább vizsgálunk.
Az önmaga célját kioltó KSZF lista
A Központi Szolgáltatási Főigazgatóság által nyilvántartott eszköz- és szolgáltatás lista, a KSZF lista az, amiből egy állami finanszírozású intézménynek terméket vagy szolgáltatást kell választania, ha valamit vásárolni szeretne. A lista eredeti célja, hogy ne lehessen kedvezményezni egy-egy beszállítónak magas árú beszerzéssel, hisz nem lehet minden beszerzést utólag ellenőrizni, hogy az reális áron történt-e. Nem lehet minden beszerzésre 3 hivatalos árajánlatot sem bekérni, ill. ez azért sem jó módszer, hisz könnyű két, a kiválasztani kívántnál rosszabb ajánlatot a kívánatos mellé tenni.
Ám a KSZF listát megvizsgálva kiderül, hogy az ott szereplő árak nagyjából átlagban a piaci ár felett vannak 30%-kal. (Egy ilyen összehasonlítást könnyű megtenni, a KSZF lista és a piaci árak is nyilvánosak.) Ez ugye azt jelenti, “4-et fizet, 3-mat kap!” - avagy 3 eszköz vásárlása kb. 4 eszköz árába kerül. Ha azt feltételezzük, hogy a túlárazás haszna egyenlően oszlik meg a beszállító és a megrendelő között, akkor nagyjából azt lehet mondani, hogy minden 6db eszköz vásárlása esetén 1-1, a megrendelőhöz és a beszállítóhoz jutó további eszköz ára fizetődött ki közpénzből. Vagyis a megrendelőhöz kerülhet 1db eszköz “csak úgy” (nyom nélkül, nem kerül a leltárba), míg a beszállító kb. 15%, a piaci haszon feletti hasznot tudhat magáénak. Például egy 12 fős állami szervnél egy teljes laptop park beszerzése után a döntéshozókhoz 2db laptop kerül “szabad felhasználásra”, teszem azt, hazavinni (azután, hogy magának nyilván hivatalosan vásárolt laptop-ot, tehát ezt nem ő fogja használni). Más eszközök, pl. traktorok esetén valószínű inkább annak az ára, vagy más termék lehet számukra érdekes.
Mivel a KSZF listába nem könnyű beszállítóként bekerülni, ezért a túlárazás a preferált beszállítók által könnyen fenntartható.
Ez a helyzet egy jó példája a kedvezményezett beszállító és a preferált beszállítói státuszt fenntartó költségvetési szervek közötti érdek-közösségének, szimbiózisának, ami nekünk, adófizetőknek átlag 30% többletkiadásba kerül.
Saját tulajdonként kezelt, közpénzből finanszírozott javak
Sok közpénzből finanszírozott szervezet halmoz fel hasznos javakat - eme vizsgálat szempontjából az adatok és azok kezelésére használt szoftverek érdekesek. Sok esetben az a tapasztalat, hogy eme javakat a szervezetek saját tulajdonként kezelik, annak ellenére, hogy ezek valójában köztulajdont képeznek.
Ebből a szemléletből az következik, hogy a kérdéses adatokat vagy szoftvereket nem lehet szabadon elérni, letölteni, feldolgozni, használni, hanem ezt el kell kérni a hivataltól, valahogy meg kell “győzni”, hogy adja ezeket oda. Ez lehet egyszerűen úgy, hogy ára van az információnak. Vagy valamilyen módon kooperációra kell lépni a szervezettel. És még ilyenkor is, korlátokat szabhat az adatok vagy szoftverek felhasználásának.
Látható, hogy ez a szemlélet oda vezet, hogy az egyébként köztulajdont képező javakat ezek a szervek tárgyalási alapként használják, ahogy saját tulajdonként tekintenek rá. Holott ezek az adatok hasznosak a társadalom különböző rétegei számára, messze túlmutatva azon az egy intézményen, amely felhalmozta azokat. A hozzáférés megtagadása sokszor vezet hasznos projektek meghiúsulásához, ill. ugyanazon adatok többszöri megszerzéséhez, feldolgozásához, feleslegesen.
Eleve, a köztulajdont képező, teljes mértékben közpénzen begyűjtött és feldolgozott adatokhoz az azt finanszírozó közösség minden tagjának hozzá kell férnie.
Egy kötelezően nyílt szabványú beszerzési modell esetén, ahol az adatokhoz nyílt szabványok mentén hozzáférést kell biztosítani, a fenti probléma nem léphet fel.
Beszállítóhoz való láncolás (un. “vendor lock-in”)
Az állami, egyedi fejlesztések általános jellemzője, hogy a megrendelő, habár kifizeti a fejlesztés teljes erőforrásigényét, tipikusan nem kapja meg a fejlesztés eredményének tekinthető forráskódot. Ezt a beszállító általában visszatartja, különböző okokra hivatkozva. Pl. hogy olyan komponenseket tartalmaz a megoldás, amit korábban, saját koltségére fejlesztett ki, és ami most emiatt olcsóbbá teszi a fejlesztést. (Sokszor ez az olcsóbbság a többi pályázattal összevetve nem szokott kiemelkedő lenni.) Itt általában azt hagyják figyelmen kívül, hogy eme jelölt komponenseket az előző megrendelés folyamán fejlesztették ki, amit szintén a megrendelő finanszírozott teljes egészében, és aminek a forrását szintén nem adták át a megrendelőnek. Sok esetben a beszállító még csak indokot sem ad, a megrendelő pedig nem annyira felkészült IT beszállító-management területén (hisz ezért is rendel meg IT szolgáltatást), hogy ezt a gyakorlatot kifogásolja.
Ezzel szemben a piaci gyakorlat az, hogy a megoldás forrásának joga azt illeti, aki valóban megfinanszírozta annak kifejlesztését. Egy klasszikus beszállítói viszonyban tehát a fejlesztés eredményének minden jellegű joga a megrendelőt illeti, beleértve a forráskódhoz kötődő minden jellegű jogot. Különösen szoktak vigyázni arra, hogy ha ennek a követelménynek bármely komponens nem felel meg - ilyenkor tipikusan egy másik, alkalmas komponensre cseréltetik azt, vagy kifejlesztetnek egyet, ami így a megrendelő tulajdonába kerül.
Erre az esetre egy nagyon látványos példa a HVG 2008. november 26-ai számában, “Jó formában” címmel megjelent cikk, melyben az Idom 2000 Kft. által a BM Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalának (KEKKH) folyamatosan, 2001 óta beszállított megoldást részletezik. A megoldásnak nem hogy a forráskódja nem kerül átadásra a megrendelő felé, de bizonyos komponenseinek szerzői joga az beszállítónál van, ezért már csak szerzői jogilag sem lehetséges, hogy bárki más fejlessze tovább a megoldást. Így a beszállító az elmúlt pár évben több mint 10 milliárd Ft-ot számlázott, a cikkben egy újabb 4.56 milliárd Forintos megbízást említenek, jelenleg csak üzemeltetésre számláz havi 95 millió Forintot. Mindezt hirdetmény nélküli közbeszerzési folyamatban, ahol ez a beszállító az egyetlen meghívott. (Az itt szereplő összegek erősen piaci ár felettiek.)
A fenti beszállítói szokásrendszer, az állami megrendelők felkészületlensége, ill. az említett konkrét példa jól mutatja, milyen hatása van annak, ha egy ebben a vizsgálatban zártnak nevezett beszerzési modellben a beszállítónál marad az egyedi fejlesztés részének vagy egészének forráskódja, esetleg szerzői joga. Innentől a beszállító leváltása meglehetősen költséges, ezért az igencsak a piaci ár felett számlázhat.
Egy kötelezően nyílt forráskódú beszerzési modell esetén egy ilyen helyzet eleve kizárt.
A dokumentum jelenlegi, 0.2-es teljes változata letölthető az alábbi formátumokban:
Tags: Uncategorized by akos
Comments Off