Az LMP célja a szerzők és felhasználók azon jogának elismerése, hogy egymás között magáncélú felhasználásra szabad tartalmakat osszanak meg, illetve a szerzők azon alkotmányos jogának megerősítése, hogy ezen túl is megosszák saját műveiket[1].

Az LMP úgy véli, hogy nemzeti és globális kulturális örökségünket fel kell szabadítani, és mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni. Ehhez meg kell változtatni a törvényeket: a kulturális termékek nem-kereskedelmi célú, nonprofit másolását nem szabad tiltani, éppen ellenkezőleg, minden rendelkezésünkre álló eszközzel elő kell segíteni. Az  egyre szélesebb körben elérhető digitális másolási lehetőségek szabad felhasználása vonatkozzék az internetes fájlcserére is, amit a szerzői jogi lobbi a jogosulatlan kereskedelmi célú másolással összemosva világszerte kriminalizálni igyekszik, miközben évek óta tömegesen megfigyel, hatósági eljárások alá von, bűncselekményekkel vádol egyszerű, nem kereskedelmi célból másoló felhasználókat is[2], amit teljesen elfogadhatatlannak, a szabadságjogok korlátozásának tartunk.

A közpénzből létrehozott kulturális javakat minden kötöttségtől mentesen szabadon terjeszthetővé kell tenni, a kereskedelmi célú kultúrjavakat megillető védelmi időt, a kiadók monopóliumát pedig – akár nemzetközi egyezmények megváltoztatása árán is – radikálisan le kell rövidíteni: az LMP a svéd Kalózpárthoz hasonlóan[3] az első publikációtól számítva öt évet bőven elegendőnek tart arra, hogy a kulturális termékekbe befektetett anyagiak megtérüljenek. Abszurdnak tartjuk, hogy ez ma az alkotó halálától számított hetven év: egyetlen könyv-, vagy lemezkiadó, filmstúdió sem alapoz üzleti döntést arra, hogy a létrehozott kulturális terméket vásárolni fogják-e még száz év múlva is. Statisztikák bizonyítják, hogy a közös jogkezelő szervezetek által beszedett jogdíjak elenyésző része jut csak az alkotóknak, a jogdíj túlnyomó része a média-monopóliumokat, illetve magukat a közös jogkezelőket gazdagítja.

A kulturális termékek esetében a másolás szabadsága legyen az alapszabály, amitől eltérni csak kivételes esetekben szabad. A fogyasztók másolási szabadságát technológiai úton korlátozó megoldásokat, az úgynevezett digitális jogkezelő rendszereket tiltani, míg a kulturális javak nem kereskedelmi célú gyűjtését, felhasználását, átdolgozását és terjesztését explicit módon támogatni kell. Ennek logikus következményeképpen az LMP eltörölné az úgynevezett üres adathordozó jogdíjat, amely ma akkor is a szerzői jogi lobbit gazdagítja, ha az adathordozót nem jogvédett tartalmak másolására használják. Az üres adathordozó jogdíjak Magyarországon kirívóan magas díjtételének eredményeként a hazai vásárlók a szomszédos országok piacain költenek el évente több tízmilliárd forintot, sok milliárd adóforinttal megrövidítve a magyar költségvetést. Ráadásul az üres adathordozó jogdíjakból a közös jogkezelőhöz befolyó összeg nagyobb részét külföldi jogkezelők részére utalja tovább az Artisjus közös jogkezelő szervezet.

A szerzői jogok jelenlegi rendszerét csak akkor lehet betartatni, ha a jogalkalmazó behatol a fogyasztók és felhasználók privátszférájába, kémkedik a digitális kommunikációjuk, személyes adataik után, ahogyan ezt szerzői jogvédő szervezetek világszerte tömegesen meg is teszik[4]. Az LMP elfogadhatatlannak tartja a nem kereskedelmi célból másolók, tehát potenciálisan az összes internet-felhasználó megfigyelésére irányuló törekvéseket, ezért a levéltitok fogalmát ki kívánjuk terjeszteni a digitális kommunikáció minden aspektusára: törvényben tiltanánk az sms-ek, elektronikus levelek, és másfajta üzenetek, valamint a magánszemélyek tulajdonában lévő számítógépek, digitális eszközök lehallgatását, tartalmának vizsgálatát a felhasznált technológia mibenlététől függetlenül.

Az LMP nem tudja elfogadni a digitális kommunikáció tömeges, rutinszerű lehallgatása melletti érvként a munkaadók, a gazdasági szereplők vagy a kormány érdekeire való hivatkozást, ahogyan azt is aggályosnak tartjuk, ha vélelmezett nemzetbiztonsági érdekek miatt történik ugyanez. A digitális kommunikációban a titkosság legyen az alapszabály, amitől eltérni csak kivételes, egyedi esetekben szabad. A szerzői jogok sérelme, de terrortámadások, vagy más bűncselekmények veszélye sem legitimálhatja egy orwelli rendszer bevezetését: ha egy kormány rutinszerűen megfigyeli az állampolgárait, az minden esetben a hatalommal való visszaélésekhez és a szabadságjogok csorbulásához vezet.

Ha támogatod a cékitűzéseinket, látogass vissza gyakran a kalozpart.org oldalaira, szólj hozzá az itt tárgyalt témákhoz. Az oldal készítőit a staff@kalozpart.org címen lehet elérni.

[1] Azok, akik ma műveikhez szabadabb hozzáférést kívánnak engedni, a Creative Commons licencek segítségével pontosan megszabhatják, hogy mások milyen feltételekkel használhatják fel műveiket. Engedélyezhetik alkotásaik többszörözését, átdolgozását vagy terjesztését, és rendelkezhetnek az esetleges üzleti célú felhasználásokról is. További részletek: http://creativecommons.hu

[2] A Recording Industry Association of America (RIAA) nevű, a multinacionális zenekiadók érdekeit képviselő szervezet az elmúlt években több mint harmincezer, fájlcserélő rendszereken megfigyelt és azonosított felhasználót – köztük sok gyereket és tanulót – perelt be zeneszámok jogosulatlan terjesztéséért. Az új svéd fájlcseretörvény értelmében az ország 9 millió lakosából közel 3 millió rendszeresen fájlcserélő felhasználó vált elvileg büntethetővé. Magyarországon is rendszeresek az úgynevezett warezrazziák.

[3] A Svéd Kalózpárt célkitűzéseiről részletesebben a http://www.piratpartiet.se/international/english címen olvashat. A 2006-ban alapított Svéd Kalózpárt a szavazatok 7 százalékát szerezte meg a nyári EP-választásokon.

[4] Magyarországon az Artisjus bízott meg igazságügyi szakértőket azzal, hogy szerzői jogsértések után kutassanak fájlcserélő szervereken. A szakértők rögzítették a jogvédett fájlokat megosztó felhasználók IP-címét, a közös jogkezelő pedig az internetszolgáltatókhoz fordult a felhasználók azonosításáért. További részletek:http://index.hu/tech/jog/diablo249/